A 2011-es farsangi bál
Ismét elérkezett a nagy nap, nevezetesen a farsang. Az apukák ötleteiket adták, az anyukák tűt és cérnát ragadva, festéssel és ragasztással megvalósították azt. Számunkra, mint nyolcadikos végzős diákoknak is egy izgalmas dolog volt, hiszen gyönyörű ruhákat vehettünk föl és a betanult tánccal színpadra álltunk. A 2010/ 2011 tanévben történt meg először az iskola történetében, hogy a fiúk is egyen – frakk - öltözetben készültek a nagy rendezvényre. Először a bálkirály (Barancsi Gergő 6. o.) és a bálkirálynő (Turányi Lilla 6. o.) beszédével megnyitotta a 2011-es évi farsangot. Ezek után a mi bécsi keringőnket láthatta a közönség. Ezt követően a szüleinket is fölkértük egy táncra. Később a gyerekek különféle jelmezekkel vonultak föl a zsűri és az érdeklődők előtt, ezért jutalom csokit is kaptak. A zsűri pontozása alapján pedig egyéb jutalomban is részesültek azok a gyerekek akik a legmagasabb pontszámot érték el csoportos vagy egyéni jelmezes felvonulás megmérettetésben. A jelmezverseny után az osztály ismét bemutatta az elkápráztató táncot. Majd egy kis szünet következett, melyben a gyerekek játékokat játszhattak, táncolhattak, vagy meglátogathatták a büfét, ami nagy népszerűségnek örvendett. Ezek után izgalmak közepette a zsűri eredményt hirdetett, és tortával jutalmazta a győzteseket, a bálkirályt és a bálkirálynőt, valamint minket. A tortakiosztás után következett a tombolasorsolás. A tombola végeztével a felsősök bulija következett, amely egyszerre megkoronázta, és ugyanakkor le is zárta az ünnepséget.
Cikk írója: DÖK
Tropicarium
Aki szereti a vízi élőlényeket, annak ez a hely egy kihagyhatatlan élmény. Mikor megérkeztünk, egy esőerdő közepébe csöppentünk. Láthattuk az ottani növényeket és állatokat. Részesei lehettünk egy ottani vihar csapásának is. Nagyon sokfajta hallal találkoztunk. Voltak színesek, pöttyösek, csíkosak, nagyok és kicsik. Élvezettel figyeltük a hatalmas cápákat, akik vagy mellettünk, vagy felettünk suhantak el. Láttunk kígyókat is, akik ide-oda csúsztak, másztak az akváriumban. Azt hiszem, a legkülönlegesebb és legérdekesebb dolog az volt, amikor egy nagy medencéhez érkeztünk, ami tele volt kisebb-nagyobb rájákkal. Ezeket az állatokat meg is lehetett simogatni. Nagyon érdekes érzés volt. Kicsit nyálkás felületük van. Mindenki megsimogatta a rájákat minimum egyszer, de volt, aki csurom vizesen szállt vissza a buszra. Érdemes volt ellátogatni ide. Szívesen elmennék még egyszer.
Füzesi Judit
8. o.
Mikulás
Mint minden évben a mikulás ismét ellátogatott az iskolánkba. Idén a 2-osok egy kis műsorral kedveskedtek neki. Majd krampuszaival az oldalán elindult, hogy megajándékozzon minden osztályt. Pár osztály karácsonyi dalokkal várta a télapót. A 7. osztály rap előadása különösen tetszett neki. A gyerekek is nagyon örültek az ajándékoknak. Majd a mikulás visszatért lapföldre.
Szegő Réka 7. osztály
| | |
| | |
| | |
| |
Palánta az iskolában
Régi ismerősként üdvözölhettük idén decemberben is iskolánkban a Palánta báb együttest.
Ezúttal a Petike eltűnik című karácsonyi bábelőadást tekintettük meg. Tanulóink örömmel és élvezettel nézték az előadást, melybe őket is bevonták. Együtt énekeltek, lelkesen biztatták a szereplőket. Egy igen tanulságos történetnek lehettünk szemtanúi, ami gyereknek, felnőttnek segíthet ráhangolódni az ünnepre, rátalálni az ünnep igazi lényegére. Az előadás olyan ajándékról szólt, amit nem kell csillogó papírba csomagolni, mert mindig velünk van. A szeretet, a bizalom az engedetlen gyereket is jó útra tereli és segít átértékelni a dolgok fontosságát. Az ajándékozás sem maradt el, minden alsós tanuló és pedagógus kapott egy-egy példányt a Családi Palánta Posta foglalkoztató lapjából és a látott történetet CD-n. Köszönjük szépen!
A Kertész Kutyája Budapesten
Ilyen szép élményben még nem volt részem, ami nem csoda, hiszen a Vígszínházban tettünk látogatást az iskola szervezésében, mi 5-8. osztályos tanulók.
Shakespeare kortársától Lope de Vega nagyszerű spanyol szerző tollából íródott csodálatos vígjátékot néztünk meg, melynek címét egy spanyol közmondásból kölcsönözte az író, akit Servantes a példaképének tartott.
Parádés szereposztásban tárult elénk a színdarab, többek között Eszenyi Enikő, Mécs Károly és Tahi-Tóth László tolmácsolásában, melynek központi témája egy szerelmi történet körül bonyolódik. A legmókásabb jelenteket a bohókás szolgáló lányoknak köszönhettük.
A cselekmény folyamán a magas rangú grófnő szemet vet titkárára, aki más iránt táplál gyengéd érzelmeket. A fiatalember csak addig érdekes számára még az be nem hódol neki, ezután már csak játszik vele, így tartva tőle távol minden nőt. Úgy bánik vele, mint a közmondásbeli kertész kutyája a talált csonttal.
Elvarázsolt bennünket ez a csodálatos színdarab, már alig várjuk a következő előadást. Aki elszalasztotta egy nagy élménnyel szegényebb most, de a következő alkalmat már nem hagyhatja ki!
Végül de nem utolsó sorban szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni diáktársaim nevében is a programot szervező Marika néninek és a minket elkísérő tanár nőknek, ezt a páratlan irodalmi élményt.
Szűcs József Gábor
5. osztályos tanuló
Szentendrén jártunk
Amikor megérkeztünk a Skanzen területére, délidő volt, úgyhogy mi azon nyomban letelepedtünk, és mindannyian elfogyasztottuk az anyukánk által csomagolt hazai szendvicseket és egyéb finomságokat.
A délután 1 órakor kezdődő program előtt még arra is jutott időnk, hogy megnézzük a Felső- Tiszavidék tájegységet. Az egymás mellett álló három parasztház első pillantásra teljesen egyformának tűnt. De amint tüzetesebben megvizsgáltuk, láttuk, hogy egyikben egy nagyon szegény, a másikban egy kicsit jobb módú, a harmadikban pedig egy gazdagabb család élhetett. Ez látszott a ház külsején és a bútorokon és egyéb berendezési tárgyakon is. A házaktól nem messze állt egy kicsi, de annál szebb református fatemplom, ahol még esküvőket is szoktak tartani. Nagy színes feliratok vezettek minket a Babaházakhoz, ahol 3 különböző korban élt kislány játékaiból volt egy érdekes kiállítás. Amikor észbe kaptunk, már szedni kellett a lábunkat, hogy időben odaérjünk a mi programunk helyszínére. A gyors séta közben mindenfelé érdekes, egyszerű és kicsit elfeledett játékokba „botlottunk”. A járdára festett ugróiskolákat mindenki kipróbálta, és a lengő teke mellett sem tudtunk úgy elhaladni, hogy ne próbáljuk ki. Amikor megérkeztünk a Gyurka műhelybe, már várt ránk Enikő néni, akinek a segítségével cipósütésbe fogtunk. Miután Enikő néni egy nagy teknőbe szórta a hozzávalókat, mi dagasztani kezdtük a tésztát. Először a nagyobbak, majd a kisebbek. Ezután kis cipókat készítettünk a tésztából, és ezeket a cipókat kis kosarakba tettük. Amíg kelt a tészta, megnéztük a közelben álló szélmalmot. Ezután következett a tészta kemencébe vetése. Kis mondókákat tanultunk, és ezzel próbáltuk meggyorsítani a tészta kelését, majd a cipó megsülését. Addig sem unatkoztunk, amíg a cipók sültek, ugyanis a műhely melletti tisztáson hordólovacskák, labdák és egy kötélhúzós játék vártak minket. Fél óra múlva mindenki megkapta a forró és illatos cipót. A többiek sem unatkoztak, amíg mi kenyeret sütöttünk. Voltak, akik fából és más természetes anyagokból készítettek házmakettet, amit persze haza is vihettek. A legkisebbek pedig ház körüli munkákat végeztek játékos formában: a fiúk fát fűrészeltek, kukoricát morzsoltak, a lányok söprögettek, babát altattak, sőt, még vajat is köpültek. A fárasztó munka után gondolom, minden dolgos lánynak és legénynek ízlett a frissen köpült vajjal megkent vajas kenyér.
A programok után még mindig volt két óránk, hogy nézelődjünk a szabadtéri múzeumban. A mi csoportunkban 14-en voltunk. A cipósütés után megnéztük az állatokat. Láttunk kiscsibéket, kecskéket és igazi, magyar szürkemarhát is. Ezután átsétáltunk a Kisalföld tájegységre, ahol először bementünk a római katolikus templomba, majd megnéztük egy módosabb család házát is. A szatócsboltban vettünk néhány ajándéktárgyat, és egy jót játszottunk az egyik kis vályogházban berendezett játszószobában. Nem volt ott semmi extra játék, csak néhány dobókocka, de észre sem vettük, hogy már fél órája kockázunk. Tovább sétálgattunk a Skanzenben. Eljutottunk a legújabb tájegységbe, a Felföldi mezővárosba is. Olyan volt, mint egy mesebeli kisváros: középen egy kis tér szökőkúttal, körben pedig kétszintes házak. Az alsó szinten műhelyek, üzletek, a felső szinten pedig a lakások. Az egyik ház pincéjébe is lemerészkedtünk, ahol szüreteléshez szükséges munkaeszközöket láttunk – már amennyire látni lehetett a sötétben. Még mindig maradt egy kis időnk, így hát felgyalogoltunk a Skanzen legmagasabb pontjára, ahol a fák között megbújva várt minket a mándoki görög katolikus fatemplom. Megtudtuk, hogy ez a legrégibb templom a Skanzenben, az 1700-as évek vége felé építtették. A dombról egy másik ösvényen jöttünk le, és elérkeztünk a Balaton-felvidék tájegységre, majd benéztünk egy vízimalomba is. Ezután sietősre fogtuk lépteinket, mert már csak 10 percünk maradt az indulásig.
Nem tudom, a többiek mit néztek meg a Skanzenben, csak azt tudom, hogy mi sok helyre el sem jutottunk, bármennyire is szerettünk volna. Talán majd legközelebb…
Sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk haza ez után a kirándulás után. És a végén mindannyian kaptunk emlékül egy-egy mézeskalács szívet.
Egy kiránduló diák
A Pál utcai fiúk nyomában...
2008. április 25-én az ötödik osztály tanulói, sok negyedikes és néhányan a többi felsős osztályból Budapestre indultak, hogy bebarangolják – képzeletben és a valóságban is - Molnár Ferenc regényének helyszíneit.
Első utunk a Petőfi Irodalmi Múzeumba vezetett, ahol kis csoportokban – egy feladatlapot kitöltve – jártuk végig a termeket. Képzeletünk és a kiállított dolgok segítségével a múltba repültünk, és sok-sok érdekes tárgyat tekinthettünk meg, és vehettünk a kezünkbe. Egy kis bőröndben megtaláltuk a Gittegylet pecsétjét, zászlóját és a féltve őrzött gittet is. Belepillanthattunk Csónakos bizonyítványába, összehasonlíthattuk órarendünket a Pál utcai fiúkéval és a Vörösingesekével. Láthattunk egy olyan varrógépet, mint amilyenen Nemecsek úr készítette a megrendelt ruhákat. Megismerhettük a golyózás játékszabályait, elolvashattuk Geréb levelét is.
Ha már ott voltunk a múzeumban, megnéztük a Petőfi-kiállítást is, és a nyolcadikosok nem hagyták ki a 100 éves Nyugatról szóló tárlat megtekintését sem.
Utunkat a főváros nyolcadik kerületében folytattuk. Igaz, hogy nem az eredeti helyszínen, de nemrégiben felépítették a „Grund játszóteret”. Van ott fából készült erőd, csúszda, hinta, libikóka és még sok egyéb fajáték. Nagyon jól éreztük magunkat, fogócskáztunk, futkároztunk, hintáztunk. Sajnáltuk, amikor tovább kellett indulnunk.
Gyalog mentünk tovább, és hamarosan elértünk a Füvészkertbe. Ott is kaptunk egy feladatlapot, amit még mindig töretlen jókedvvel és lelkesedéssel töltöttünk ki. Megtaláltuk azt a tavat, amely feltehetőleg a regényben is szerepel. A Füvészkertben gyönyörű növényeket, pálmákat, virágokat láttunk. A legszínesebb és legillatosabb az épp most nyíló pünkösdi rózsa volt. Az egyik üvegházban tombolát vásárolhattunk. Az volt az egészben a legjobb, hogy minden szelvény nyert. Ezt nem hagyhattuk ki mi sem! A kirándulásra befizetett összeg fennmaradó részéből mindenki választhatott magának egy tombolát. Így valamennyien egy-egy szobai vagy kerti növénnyel gazdagabban térhettük haza, no meg egy könyvvel, amelyet a Füvészkertben kaptunk ajándékba.
Izgalmas és szokatlan felfedező utunk végén élményekkel gazdagodva tértünk haza ezen a csodás péntek délutánon!
Salgótarján kirándulás
Nagyon érdekes volt a bánya és a múzeum.
A Somoskői várnál megnéztük a világhírű bazaltoszlopokat.
A játszótéren jót játszottunk, itt már nagyon szép idő volt.
3. osztály Nagy Henrietta, Józsa Flóra
Megszépültek a tantermek
Az idei tavasz, nemcsak napfényt, jó időt hozott az 1. osztályos tanulók számára, hanem megszépítette az osztálytermünket is.
Régi, generációk által használt bútorok helyett modern, tágas szekrények díszítik a terem falát, amiben a tanuláshoz szükséges felszerelések, eszközök, játékok – minden, ami diáknak, pedagógusnak fontos – kényelmesen elfér.
De a kis elsősök boldogságát mégis a padok jelentik, így mindenki egyedül, saját asztalánál sajátíthatja el a szám- és betűvetés tudományát.
Az asztalok és székek a gyerekek magassága szerint állíthatók, ezért kényelmet biztosítanak minden évfolyamon és jól harmonizálnak a szép, új tanári asztallal is.
Köszönjük szépen!
Színházlátogatás
